A XVII- XVIII. század folyamán Európa-szerte egyre-másra épültek a hatalmas, egységes terv szerint kiépített kolostorok. A látványos épületegyütteseket nagy méretekkel és szabályos alaprajzi formákkal tervezték és építették meg, így azok szinte a földre szállt mennyei Jeruzsálem képét öltötték magukra. Magyarországon a szerzetesrendek anyagi helyzete nem tette lehetővé az ilyen nagyszabású építkezéseket. Így a rendházak és monostorok nálunk többnyire szerény megjelenésűek. A jászói premontrei apátság nagyságával és pompájával kivételesnek számít, s az is ritkaságszámba megy, hogy a tervezett építkezés itt teljes egészében megvalósult. A kolostor annak köszönhette középkori romjaiból való újjáépülését, hogy ez időben a morvaországi Louka vagyonos apátsághoz tartozott. Az onnan küldött prépost, Andreas Sauberer grandiózus elképzeléseinek megvalósítását egy kiváló bécsi építészre,Franz Anton Pilgramra bízta, aki számos templom és kolostor építészeként keresett mesternek számított Alsó-Ausztriában, Morvaországban és Magyarországon (ő tervezte a szentgotthárdi ciszterci apátság barokk átépítését is). A jászói együttes középtengelyében kéttornyos templom áll, amelyet kétoldalt nagy udvarok köré szervezett kolostorszárnyak vesznek körül. Ez az elrendezés a korszak bevett sémáit követi. Újszerű viszont az építészeti formák könnyed és lendületes alakításmódja, formájának kecsessége és dinamizmusa. Különösen megkapó a templomhomlokzat fantáziadús kompozíciója: a karcsú, égbe törő toronytestek között a középrész „összepréselődve” előrenyomul, de középtengelyében homorú ívben visszahajlik. Az éles törések, a felületek felszabdaltsága láttán világos, hogy Pilgrim sokat merített a római és a bécsi barokk, Barromini és Hildebrandt stílusából, de mélyen megérintette a kortárs rokokó finom és elegáns formanyelve is.

Anton Pilgram: A jászói premontrei templom és kolostor, 1745-64

A premontrei kolostort a 12. században Könyves Kálmán király alapította, mai formáját a 18. századi újjáépítéskor nyerte el. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt temploma 1970-ben leégett, különösen a freskók rongálódtak meg, de helyreállították. A kolostor könyvtára 1802-ben épült.

Grafika: Ferenc Tamás

Írta: Jernyei Kiss János
Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (153. oldal Corvina Kiadó Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével

A barokk művészet talán legjellemzőbb vonása erősen retorikus karaktere: az ábrázolás rendkívüli meggyőző ereje magával ragadja szemlélőjét, szinte elérhetővé, kézzelfoghatóvá teszi számára a megjelenített valóságot, legyen az egészen hétköznapi vagy természetfeletti. Nem csoda, hogy a barokk legfőbb mecénása a katolikus egyház volt, amely a tridenti zsinat után megújulva intenzív kapcsolatot keresett a hívekkel, és olyan egyházi művészet megteremtése volt a célja, amely szélesebb tömegek számára is elérhetően közvetíti a szent történeteket és a hittitkokat. A templomi művészet a legtöbbször összművészeti alkotás: az architektúra színpadszerű kereteket biztosít a képeket és szobrokat felvonultató oltárok, a mennyországot megjelenítő freskók számára, a gazdag ornamentika átszövi a falfelületeket, egységbe vonja a különféle műfajok produktumait. De a képi megjelenítés iránti kereslet miatt a barokk nemcsak a monumentális művészet, hanem a kisművészetek, az olcsó műfajok virágkora is: a szentek képmásait falusi tereken, utak mentén felállított szobrokon, sokszorosított grafikai lapokon, a folklór világával érintkezve is viszontlátjuk.

Fellner Jakab -Schweiger József: A tatai Nepomuki Szent János-szobor, 1770

Szerző: Jernyei Kiss János

Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (164. oldal Corvina Kiadó Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével

A pompakedvelő Esterházy Miklós herceg, aki Mária Terézia követeként az 1760-as években kétszer is járt Versailles-ban, a francia királyi rezidenciától elbűvölve elhatározta, hogy átépítteti családja süttöri vadászkastélyát. 1765-ben Melchior Hefele több tervet és egy modellt is bemutatott a hercegnek, de a végleges tervek kidolgozásában minden bizonnyal szerepet játszott két uradalmi építész, Nicolaus Jacoby és Johann Ferdinand Mödlhammer is. A kastélyegyüttes jellegzetes alaprajzi formája a patkó alakú díszudvarral akkor alakult ki. Miklós herceg 1768-ban teljes udvartartását, vele a zenekart és az énekeseket is ideköltöztette Kismartonból, s hamarosan rendszeressé váltak a kastélyban tartott fényes ünnepségek. A legelőkelőbb társaság gyűlt itt össze, a herceg vendégül látta Mária Teréziát, a trónörököst, Mária Krisztina főhercegnőt és Albert herceget, számos külföldi fejedelmet és követet. Bessenyei György, akinek testőrként ezekben az években Miklós herceg volt a kapitánya, 1772-ben részt vett Rohan herceg, a bécsi francia követ tiszteletére adott ünnepségeken, amelyeket íróként meg is örökített Esterházy vigasságok címen. Esterházy 1755-ben a kastély újabb bővítését határozta el, amelynek során a főépület közepére, a díszterem fölé megépítették a kilátót, a Belvederét, a szárnyakra emeletet húztak, ezekre merőlegesen, mindkét oldalon egy-egy újabb traktust építettek a képtár és a télikert számára. A homlokzatok tagolásában a bécsi palotaépítészet és mindenekelőtt a schönbrunni császári rezidencia formaelemei köszöntek vissza. A rokokó építészet sajátosságai a rizalitok elhagyásában, a homlokzat síkját alig megbontó, lapos pilaszterek használatában, a finom ornamensek, a kecses hegedűablakok elegáns formáiban jelentkeznek. Versailles hatása elsősorban a hatalmas franciakert kialakításában érződik. A három nagy allé mentén szervezett parkot szabályosra nyírt bukszusnövények, mintákba rendezett virágágyak, szökőkutakkal díszített vízmedencék, szobrok és kővázák díszítették. Az operaház, a marionettszínház, a lovarda és a muzsikaház a kastély közelében álltak. A parkban pavilonokat, Bagatelle néven kínai házat, remetelakot (ermitage) és antik istenekről elnevezett templomokat építettek.

Az Esterházy-kastély kerti homlokzata, 1775 után. Fertőd

Írta: Jernyei Kiss János

Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (191. oldal Corvina Kiadó Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével

A katolikus egyház számára csupán a XVIII. század konszolidált viszonyai közepette nyílt lehetőség a teljes újjáépülésre. A szerzetesrendekkel ellentétben a világi egyház számára ez a folyamat jóval hosszabb ideig tartott, és az egyházmegyék, a püspöki székhelyek és a plébániahálózat kiépítése inkább a késő barokk időszakban valósulhatott meg. A korszak bővelkedett a nagy műveltségű, a művészetek terén jártas főpapokban, akiknek többsége tanulóévei alatt néhány évet a római Collegium Germanicum-Hungaricumban eltöltött, így alaposan megismerhette az Örök Város építészeti kultúráját. A XVIII. század második felének klasszicizáló divatja e megrendelői körben értő közegre talált. Ez időben több kiváló képzettségű és képességű építész dolgozott Magyarországon, akik a püspöki székhelyek kiépítésével igazán monumentális feladatokhoz jutottak. Az osztrák származású Melchior Hefele tanulóéveit a würzburgi herceg-érseki udvarban, az európai rokokó egyik központjában töltötte, majd egy ideig a bécsi magyar testőrség rajztanáraként is működött. Első igazán nagyszabású műveinek egyike a pozsonyi prímási palota (1777-81) tervezése volt, amelyre Batthyány József érsek adott megbízást. A fegyelmezett és méltóságteljes homlokzaton az egyenes vonalak, a sima, díszítetlen felületek, ablakkeretek, a lizénák és óriáspilaszterek által kirajzolódó raszteres tagolás jellemző.

Melchior Hefele: A pozsonyi prímási palota, 1777-82

Szily János szombathelyi püspök az egyházmegye építészetileg is meghatározó központját teremtette meg azzal, hogy Hefelére bízta a szeminárium (1777), a püspöki palota (1778-83) és a székesegyház (1791-1814) nagyszabású együttesének megtervezését. A székesegyház kéttornyos homlokzatát a homloksíkból plasztikusan kiemelkedő féloszlopok és az erős párkányok uralják. A timpanon és a tornyok hegyes gúlasíkjai összhangban állnak a geometrikus formákkal, és a barokkos zsúfoltság ellenére is világos,racionális szerkesztést tükröznek.

Melchior Hefele: A szombathelyi püspöki székesegyház, 1791-97

Írta: Jernyei Kiss János

Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (194-195. oldal Corvina Kiadó Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével

A városi és falusi közösségek gyakran maguk gondoskodtak plébániatemplomuk felépítéséről, s nem sajnálták az anyagi áldozatot a magas toronnyal büszkélkedő, nagyméretű templomok építésétől, hiszen abban mintegy megtestesülni látták a városi közösség erejét és tekintélyét. A templomtornyok egyben hasznos céloknak is eleget tettek, tűz- és őrtoronyként funkcionáltak. Ahol a települések önerőből nem tudtak templomot építeni, ez a feladat a földesúrra vagy az egyházmegye püspökére hárult. Az uradalmi és püspöki építési irodákban igen gyakran egy képzettebb építésztől származó tervanyag alapján falusi templomok tucatjaihoz készítettek a helyi igényekhez némileg hozzáigazított terveket, s az uradalom szakemberei jól kialakított munkamegosztással biztosították a rutinos kivitelezést. Az Esterházyak tatai és pápai uradalmában, valamint Esterházy Károly püspöksége révén az egri egyházmegye területén épített templomokat például Pilgram alaprajzi típusainak átvétele jellemzi. Esterházy Károly volt az építője a pápai plébániatemplomnak, amely méreteivel és művészi megformálásával kimagaslik a korszak hasonló funkciójú épületei közül. Tervezője Fellner Jakab, a tatai uradalom építésze volt, de a végső forma átalakításában magának a megbízónak az elképzelései is meghatározóak voltak. Így a homlokzati toronypár áttört emelettel való kialakítása Esterházy utasítására történt, és ő rendelt el egyszerűsítéseket az oldalhomlokzatok kialakításán is. A püspök ízlésének megfelelően a homlokzat „az új római stil” eszményét közvetíti. A nagy méret, a formák szándékolt monumentalitása és hatásossága jól érzékelteti a fenséges esztétikai elvének XVIII. század végi térhódítását.

Fellner Jakab – Grossmann József: A pápai plébániatemplom, 1774-78

Szerző: Jernyei Kiss János

Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (198. oldal Corvina Kiadó Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével

A magyarországi városok szerkezete sokáig megőrizte a középkorban kialakult alapvonásait. A XVIII. század folyamán azonban sorra épültek reprezentatív egyházi és közösségi épületek, a városlakó nemesek és a gazdag polgárok egyre-másra emeltettek korszerűbb alaprajzú, divatos homlokzatú házakat, megindult a szűkös térszerkezet fellazítása, szabályos utcák és terek építése, és a városok fokozatosan kiszabadultak a várfalak szorításából is. Vác XVIII. század végi látképe jól szemlélteti a barokk városkép alapvonásait. A település körül még ott húzódnak a régi bástyák és várfalak, de a város kontúrját a modern templomtornyok határozzák meg: a székesegyház, a két középkori eredetű szerzetesrend, a domonkosok és a ferencesek temploma, valamint a két újonnan betelepített rend, az irgalmasok és a piaristák épületegyüttesének barokk tornyai. A lakóházaktól nagy tömegükkel az egyházi és városi közösségi épületek válnak el, a püspöki palota és a szeminárium, valamint a városháza és a nemesi kollégium, amelyek körül nagyszabású, rendezett tereket alakítottak ki. A városkép új, látványos eleme a szobrokkal díszített híd és az uralkodói látogatás emlékét őrző diadalív. A városlakók életének szerves részét alkották a város környéki kápolnák és a kálvária, megmutatva, hogy a vallásos gyakorlat a várost egyben „szakrális tájjá” változtatta.

Vác XVIII. századi látképe Róka János Régi és új Vác című könyvének illusztrációján, 1777. Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár

A barokk polgári építészet ma is álló fontos példája a budai városháza. Építését Buda felszabadulása után, 1692-ben kezdték meg Venerio Ceresola császári építész tervei szerint, aki a budai kőműves- és kőfaragó céh újjászervezője és első főmestere volt. Mai képe – a toronnyal, a zárterkéllyel és városvédő Athéné szobrával – többszöri átépítés eredménye. A hazai városi céhes építőművészet pesti remeke a Péterffy-palota, amely a belvárosi plébániatemplom mellett, a város barokk kori központjában áll. A gazdag ornamentikájú oromzatos középszakasz, az atlaszos erkély az érett barokk palotaépítészet reprezentatív példáinak hatását mutatja.

A budai városháza. Építette Venerio Ceresola 1692-ben, bővítette Hölbing János 1698 és 1707 között, és Nepauer Máté 1769-ben

Mayerhoffer András: A pesti Péterffy-palota homlokzatának részlete, 1756

Írta: Jernyei Kiss János

Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (161. oldal)  Corvina Kiadó Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével

A XVIII. század második felében született műalkotások körében mind gyakrabban tapasztalható a klasszikus antikvitás stiláris mintaképként való követése. A württenbergi származású Franz Xaver Messerschmidt már érett és elismert szobrászként, a bécsi udvarnak és más rangos megbízónak készített művekkel a háta mögött 1765-ben ment római tanulmányútra. A korai köztársaságkori római büsztök visszafogott és fegyelmezett hangvétele ettől kezdve több portrészobrának jellemzője. A művész 1777-ben Pozsonyban telepedett le. Magyarországi alkotásai közül kiemelkedik Kovachich Márton György történésznek, a budai egyetemi könyvtár őrének büsztje, amely higgadt realizmusával, szigorú frontalitásával és geometrizáló formafelfogásával jól szemlélteti, mit értékelt a felvilágosodás kora az antik szobrászatban. A korszakban a hazai római kori régiségek szisztematikus gyűjtése is megindult. Megazzi bíboros a váci püspöki palota kertjét Aquincumban talált római faragványokkal díszítette, Szily János pedig Sabaria régiségeinek alakított ki „múzeumot”. Ez utóbbi a szombathelyi püspöki palota sala terrenájában kapott helyet, és az eredeti töredékek mögé Dorffmaister Istvánnal római környezetet festetett: antik istenségek, valódi és fantázia szülte római épületek és romok képeit. A késő barokk kor antikvitás imádatának szellemes paródiáját nyújtja Petitot Mascarade à la Grecque című metszetsorozata, amely mértani alakzatokból és nevetségesnek ható köznapi tárgyakból összerakott emberfigurákat ábrázol – az antikvitás emelkedett test-képén és formálási elvein ironizálva. A noszvaji kastély francia építtetője, de la Motte tábornok ezeket az ábrákat nagyíttatta fel antik istenek attribútumaival kiegészítve új vidéki otthonának lépcsőházában, amivel a késő barokk legbizarrabb hatású freskóciklusát hívta életre.

Joseph Zach falképei a Szepessy-Almássy-kastély lépcsőházában, 1779. Noszvaj

A szombathelyi püspöki palota sala terrenája Dorffmaister István freskóival, 1782

Írta: Jernyei Kiss János

Forrás: Bellák Gábor – Jernyei Kiss János – Keserű Katalin – Mikó Árpád – Szakács Béla Zsolt – Magyar művészet (201. oldal) Corvina Kiadó Budapest, 2009 ISBN: 9789631358711

A Kiadó engedélyével

A barokk stílus a 16. századi Itáliában keletkezett, majd hamarosan másutt, elsősorban német és osztrák földön is teret hódított. A szó, amellyel csak később jelölték, eredetileg portugálul jelentette a tökéletlen gyöngyöt, és csak később használták átvitt értelemben a rendhagyóra vagy természetellenesre.

A képzőművészetben ezt a stílust az érzékiség, a pompa, a túlzott díszítés (amelyet ma éppen emiatt mondunk „barokkosnak” is) jellemzi, valamint a törekvés a drámaiságra.

Használják a barokk szót a zenében is, de nem ugyanilyen jelentéssel, hanem általában az 1600-1750 között született zeneművekre; ezt az időszakot az egyre összetettebb harmóniák jellemzik. A barokk zene egyik jellegzetessége az ellenpontozás, mikor is különálló dallamok szövődnek egymásba bonyolult, többszólamú művet létrehozva. Ugyanígy jellemző a basso continuo, azaz egy megszakítatlan basszushang alkalmazása kísérő szólamként valamilyen húros hangszeren, például lanton vagy gitáron, illetve billentyűsön. Ezt megerősíthette egy mély hangú másik hangszer, például cselló, a mélyhegedű vagy a fagott dallama is.

Új zenei formák is születtek, mint például az olasz szonáta és versenymű, melynek a legkiválóbb művelői Arcangelo Corelli és Antonio Vivaldi voltak, valamint a francia és német szvit mesterei: François Couperin, illetve Georg Friedrich Händel és Johann Sebastian Bach. Ekkor kezdtek a zeneszerzők külön darabokat írni egyes hangszerekre, hogy maximálisan kihasználják azok fizikai adottságait.

Az egyházi zene továbbra is virágzott, ugyanakkor világi, szórakoztató formák is születtek, melyeket előszeretettel hallgattak a királyi főnemesi udvarokban – majd szélesebb körben is, miután a 17. századtól divatba jött a nyilvános koncert.

Új hangszerek

A hangszerkészítés technikája sokat fejlődött, ami megnövelte az egyes eszközök kifejezőerejét. Kísérő hangszerként divatba jött a csembaló.

A gitárra jó ideig öt pár húrt szereltek, ám ezt a 18. század vége felé felváltotta a mindmáig szokásos hat húr. Már a barokk gitáron is játszottak ujjal és pengetővel egyaránt, énekhang kíséretére vagy szólóban.

„Musica donum Dei” („A zene Isten ajándéka”)

(Andreas Ruckers holland hangszerkészítő felirata csembalón, 1651)

Velencei gitár

Ezt a húros hangszert 1638-ban készítette a híres velencei hangszerkészítő dinasztia sarja, Matteo Sellas, aki bátyjával, Giorgióval együtt a gitárkészítés központjává tette az észak-olasz várost. Műhelyük védjegye volt az elefántcsont alkalmazása, a geometrikus berakás, valamint a hátoldalon látható csíkozás.

Udvari zene

A zenészek megélhetéséről vagy az egyház, vagy az arisztokrácia gondoskodott. Az európai királyi udvarokban élénk zenei élet folyt, különösen XIV. Lajos idején Párizsban, majd Versailles-ban (képünkön). Zene kísérte a tűzijátékokat, lakomákat és persze a bálokat is. A Tudor-kori Angliában alakult ki az udvari maszkabál műfaja színpadi jelenetekkel és hangszeres zenével.

Forrás: Az emberiség története (202-203. oldal) Corvina Kiadó 2015 ISBN 978 963 13 6315 9

2017. szeptember 22. és október 2. között rendezik meg a 47. Varasdi Barokk Esték elnevezésű horvát nemzetközi fesztivált, melynek partnerországa idén Magyarország. A barokk pompáját felidéző koncertek és események évente közel 10 000 látogatót vonzanak, akik közt egyre több a külföldi vendég is. A fesztivál idei programja a Külgazdasági és Külügyminisztérium, Magyarország Zágrábi Nagykövetsége és a Balassi Intézet – Zágrábi Magyar Intézet közreműködésével valósul meg.

Európa egyik legnagyobb barokk zenei fesztiváljának tizenkét napján a közönség csaknem húsz hangversenyt hallgathat majd meg a műfaj kiváló magyar művészeinek és együtteseinek tolmácsolásában.
Bach és Händel művei szólalnak meg a varasdi székesegyházban a magyar Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar hangversenyén, amely a régizenei fesztivált nyitja meg szeptember 22-én, pénteken. Mint Vashegyi György karmester, a Magyar Művészeti Akadémia tagja elmondta, a nyitó hangversenyen 300 éves kompozíciókat adnak elő: elhangzik Johann Sebastian Bach 76-os kantátája, amelyet a lipcsei Tamás-templom karnagyaként komponált, valamint a Magnificat, és Georg Friedrich Händel Zadok, a pap című koronázási himnusza is szerepel a programban. Vashegyi György felidézte, hogy a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar 2010-ben már részt vett a Varasdi Barokk Estéken, amely a Közép-Európa régió talán legjelentősebb, mintegy fél évszázados történetre visszatekintő régizenei fesztiválja. Kiemelte: a fesztivál középpontjában minden évben más ország áll, ez idén Magyarország lesz.
Az MMA Határon Túli Bizottsága Szlovéniában tartja kihelyezett ülését, így a Magyar Művészeti Akadémiadelegációja átlátogat Horvátországba is, és részt vesz a barokk fesztivál nyitó koncertjén.
A megnyitót követően a Marquise Együttes ad hangversenyt Trakošćan idilli hangulatú kastélyában.
Szeptember 23-i koncertjén Varnus Xavér Bach zenéjét ötvözi Pilinszky János költészetével. A verseket a Varasdi Horvát Nemzeti Színház színművészei horvát nyelven adják elő. A Horvát Írók Társasága 2016-ban megjelentette Pilinszky válogatott verseit horvát nyelven Sokcsevits Dénes fordításában.
Szeptember 24-én a Pannon Filharmonikusok kórusa és zenekara zárja a fesztivál első hétvégéjét. Különleges élménynek ígérkezik Kónya István lantművész gyertyafényes koncertje és a Savaria Barokk Zenekar fellépése, amely Caldara Szent István, Magyarország első királya című oratóriumát adja elő. Szombathely és Varasd testvérvárosok, a két települést a barokk is összeköti; a varasdi zeneiskola közösen ad hangversenyt a szombathelyi diákokkal.

A fesztivál nem csak zenei csemegéket nyújt a látogatóknak: az együttműködéseknek köszönhetően a fesztivál résztvevői minden évben más-más ország kultúrájával ismerkedhetnek meg, a zenétől kezdve egészen a gasztronómiáig. A Varasdi Barokk Estéken idén is rendeznek virágkiállítást, a látogatók részt vehetnek számos könyv-, kotta- és hanghordozó-bemutatón, illetve a barokk konyha napjain. A Varasdi Barokk Esték, a Balassi Intézet – Zágrábi Magyar Intézet és a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia közösen szervez tudományos szimpóziumokat, valamint a fesztivál két hétvégéjén bemutatkozik Szombathely és Zalaegerszeg városa is. A magyar vonatkozású programok kiváló lehetőséget nyújtanak a horvát–magyar kulturális kapcsolatok és együttműködés erősítésére is.
A horvát köztársasági elnök, Kolinda Grabar-Kitarović védnöksége alatt álló Varasdi Barokk Esték 2017-ben nyert felvételt az Európai Fesztivál Szövetség (EFFE) tagjainak sorába. A tagfelvétel egyben a fesztivál művészeti minőségének elismerése is. A Varasdi Barokk Esték az elmúlt 10 évben kialakított partnerségek keretében vendégül látta már Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Németország, Izrael, Ausztria, Olaszország, és Spanyolország világhírű zenészeit, zenekarait.

47. Varasdi Barokk Esték
2017. szeptember 22. – október 2.

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

Mi bizonyítaná jobban, hogy nagy szükség van napjainkban a lelki megtisztulást nyújtó régi korok zenéjére, mint az, hogy Vivaldi muzsikájának előadásai közül választotta ki minden idők legjobb 10 felvételét a Diapason című francia klasszikus zenei hanglemez magazin? A rangos szakmagazin minden évben kiválaszt egy szerzőt vagy egy témát, és a megjelent felvételeket rangsorolja. Így került “minden idők legjobb 10 Vivaldi-felvétele” közé az 1990-ben a Hungarotonnál megjelent Juditha Triumphans-album. A legjobb Vivaldi-felvételek közé választott albumon énekel Zádori Mária énekművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja is.

A kiadványon Nicholas McGegan vezényli a Capella Savaria együttest, olyan szólisták közreműködésével, mint Gloria Banditelli, Zádori Mária, Németh Judit, Annette Markert és Gémes Katalin.
Zádori Mária szép elismerésnek tartja a francia sikert. A lemezfelvételre így emlékezik:
– 1986-ban már találkoztam ezzel az izgalmasan szép bibliai nőalakkal, ugyanis a Hungaroton felvette Alessandro Scarlatti La Giuditta című oratóriumát, amelynek címszerepét énekeltem.
A Vivaldi-mű későbbi, 1716-ban mutatták be Velencében, ahol a mester egy olyan zenei intézményben dolgozott, amely egyszerre volt árvaház és leánynevelő intézet. Ebből következik az az egyéni vonása, hogy öt női szólam van a darabban. Ez az egyetlen fennmaradt oratóriuma. Bár latin nyelvű, amely már elavultnak számított a XVIII. században, de már erősen a velencei opera hatása érződik rajta.
– A történeten túl milyen feladat az előadóművésznek hangilag is megformálni a szerepet?
– Mindkét olasz szerző rendkívül énekesbarát, lubickolhatunk a gyönyörű melodikus és virtuóz részletek előadásában, különböző karakterek és hangulatok ábrázolásában. Soha nem jutott eszembe, hogy maszkban, jelmezben lépjek színpadra, habitusomnak sem felel meg a színházi közeg. Nem tudtam elképzelni, hogy negyvenszer elénekeljek valamit, még akkor sem, ha mindig más a rendezés. Erre nem vagyok alkalmas. Pályám során száz, meg száz alakba bújhattam, mindig a szerző és saját elképzelésem szerint. Ebből az következik, hogy állandóan tanultam, mert voltak darabok, amelyek csak egyszer hangzottak el. Mindezzel együtt szerencsés voltam, hogy rátaláltam a hangomnak megfelelő zenei területre. 1971-ben Virágh László vezetésével megalakult az Ars Renata szóló énekegyüttes, amelynek alapító tagja vagyok. Általuk ismerkedtem meg ókori zenei emlékekkel, a reneszansz madrigálokkal, a manierizmus zenéjével, majd következtek különböző zenekarokkal a nagy barokk szerzők, a bécsi klasszikusok, romantikus dalirodalom és a régi magyar XVII–XVIII–XIX. századi énekek.
– Közel 27 év telt el a Vivaldi felvétel óta, ezalatt 62 lemezt készített különböző kiadókkal, változatos helyeken. Kiemelkedik közülük a Vivaldi-felvétel? 
– A szombathelyi Bartók Teremben zajlottak a felvételek, a fantasztikus oldott hangulatot teremtő angol származású, ma Amerikában élő karmesterrel, Nicholas McGegan-nel. A 10 évig tartó közös munka alatt mindent megtanultam a barokk zene előadásmódjáról. Új, konvencióktól mentes, friss szemléletet hozott a magyar régizenejátszásba, hiszen ne feledjük, akkor még nem lehetett szabadon elhagynunk az országot. Addig csak külföldi felvételekből, korabeli leírásokból, egy-egy külföldi előadótól tájékozódtunk. Számomra ő az ideális karmester, aki láttatja a zenét, pontosan ki tudja fejezni, hogy mit akar hallani. Ez nagy segítség az énekesnek. Gloria Banditelli már sok régizenei fesztiválon és lemezen volt hallható, ezért is esett rá a választás a címszerep eléneklésekor. Csodálatos, mélytűzű, erotikus hangszíne van, nagyszerű muzsikus, emellett szerény, kedves ember. (Kapcsolatunk később is megmaradt, három éven át mindketten részt vettünk a milánói együttes, az Il Giardino Armonico Bach-kantátasorozatában.)
A Capella Savaria zenekar, amely a kíséretet adta, az első régi hangszereken játszó zenekar volt 1981-ben. 46 éves pályafutásomból 20 éve dolgozom együtt ezzel a nagyon magas színvonalú együttessel.

A Capella Savaria 36 éve alatt a több mint 80 felvétele közül 18 készült Nicholas McGegan vezényletével. 2017 júniusában jelent meg legutóbbi közös munkájuk. A dupla lemezen, amin Mozart összes hegedűre és zenekarra írott műve szerepel, Kalló Zsolt Liszt-díjas hegedűművész, a Capella Savaria művészeti vezetője szólistaként közreműködik.

Forrás: Magyar Művészeti Akadémia

Csodahegedűs, aki zeneelmélettel is foglalkozott. Élete nagyobb részét Padovában töltötte, de miután tiltott házasságot kötött az egyik tanítványával, elmenekült Assisibe. Ott az egyik kolostorban bujdosva írta meg a hegedűirodalom egyik legnehezebb darabját, az Ördögtrilla szonátá-t.

Giuseppe Tartini ( Piran, 1692 . Április 8. — Padova , 1770 . Február 26. ) olasz barokk zeneszerző, hegedűművész és legendás hegedűtanár.

Mint barátjának elmondta, egy éjjel azt álmodta, hogy szerződést kötött az Ördöggel, mely szerint a pokol ura minden tudományát bemutatja neki. Tartini a kezébe nyomta hegedűjét és megkérte, játsszon rajta. Az Ördög egy olyan remekbe szabott szonátát adott elő, hogy ő elragadtatásában tapsolni kezdett, amitől felébredt. Gyorsan megragadta a hegedűjét, és megpróbálta felidézni a hallottakat, de hiába, örökre elszálltak a hangok. A szonáta azonban éjjel-nappal tovább kísértette, végül valami hasonlót komponált. Ez lett az Ördögtrilla szonáta, de annyival gyengébbnek tartotta az álombelinél, hogy többször kijelentette, félbehagyna a muzsikusszakmával, ha másból is meg tudna élni.

Forrás: Norman Lebrecht – A komolyzene anekdotakincse (42. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 2012 ISBN 978 963 07 9362 9

A 18. századi barokk építészet impozáns emlékei közé tartozik a köznemesi hivatalnokból Mária Terézia bizalmasává lett, s szolgálataiért előbb bárói, majd grófi címmel jutalmazott Grassalkovich Antal gödöllői és a törökverő hadvezér, Savoyai Eugen ráckevei kastélya; továbbá a pozsonyi Óváros és a kolozsvári Fő tér számos főúri palotája, valamint a székesegyházak és püspöki paloták sora Váctól Kalocsáig, Szombathelytől Egerig és Győrtől Temesvárig. Számos magyar főúri palota épült Bécsben is, ahol egyre több magyar arisztokrata időzött hetekig, sőt hónapokig.

A 18. század második felében épült fertődi Esterházy-kastély, amelyet a többi barokk főúri rezidenciához hasonlóan szobrokkal díszített és sétányokkal tagolt park vett körül. Méretei és pompája alapján a magyar Versailles-ként emlegették.

Az új típusú kastélyok közül kiemelkedett herceg Esterházy Miklós 1720 és 1766 között épült fertődi rezidenciája, amelyet hatalmas méretei, színházterme, kápolnája, több ezer kötetes könyvtára, valamint arannyal és freskókkal gazdagon díszített márványtermei, lakályos vendégszobái, pompás parkja és szökőkútjai miatt méltán neveznek magyar Versailles-nak. 1766-tól a kastély háromszobás lakosztályában élt és alkotott Joseph Haydn, a korszak legnagyobb zeneszerzője, aki a család házi zenekarának karmestereként az egymást követő ünnepélyek, fogadások és koncertek állandó résztvevője volt. Az ilyen több száz fő részvételével zajló ünnepségek gyakran két-három napig tartottak; délelőtt és délután sétakocsikázások és vadászatok váltották egymást, esténként pedig pompás vacsorával, tűzijátékkal és álarcosbállal zárult a nap.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (290. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

„… ablakot nyitott, melyen keresztül újra megmutatta a valóságot, ami már elveszettnek tűnt” G. B. Passeri

„Iszonyatos” nagyságára – ha sokszor meg is ütköztek újszerűségén és eredetiségén – már a kortársak is rádöbbentek. A XVII. században vagy nagyon ócsárolják, vagy nagyon dicsérik, sokszor egy és ugyanaz teszi mindkettőt, de mindenki érzi rendkívüli jelentőségét. Ha Poussin azt mondja róla, hogy „tönkretette a festészetet”, akkor tisztában van hatóerejének intenzitásával, és ha a spanyol Vicente Carducho 1633-ban monstruo de ingenio-nak, „szörnyű géniusz”-nak nevezi, akkor ha közben ezer hibáját is felsorolja, tudja, hogy olyan lángésszel áll szemben, mely Michelangeloéhoz hasonló. Ő az különben, aki Michelangelo nevét először ejti ki Caravaggioval kapcsolatban, amikor is „Antimichelangelo”-nak nevezi.”

(forrás: Czobor Á.: Caravaggio. Képzőművészeti Alap, 1960, 5.o.)

 Beteg Bacchus-gyermek | Medúzafő | Fiú gyümölcskosárral | Narcissus

Michelangelo Merisi (vagy Merigi) 1573. szeptember 28-án született Caravaggioban – a kis városka nevét ő tette világhírűvé: már a kortársak is Michelangelo da Caravaggio vagy egyszerűen csak Caravaggio néven említik. „Botrányos életet élt, festészete nemegyszer keltett felháborodást. Michelangelo Merisi, akit – Bergamo melletti szülőfaluja nevéről – Caravaggióként ismert meg a világ, kétségkívül igazi szélhámos volt. Nem mintha más művészeknek azelőtt nem gyűlt volna meg a baja az igazságszolgáltatással […]. Caravaggiót többször is letartóztatták és bebörtönözték. Beismerte, hogy megölte egyik teniszellenfelét, akit csalással gyanúsított, és a szóbeszéd más bűncselekményeket is rótt a terhére.

Bűnbánó Magdolna | Judit és Holofernész | Szent Pál megtérése | Az irgalom hét cselekedete

Ugyanakkor zseniális festő volt, ráadásul kivételesen gyorsan dolgozott, az alakokat minden előzetes vázlatozás nélkül közvetlenül vitte a vászonra. Nagyhatalmú pártfogóinak egyre nehezebben sikerült kihozniuk a különféle börtöncellákból. Utolsó börtönéből – Málta szigetéről – az életét kockáztatva szökött meg…”. Nem tudják pontosan, miként halt meg: egyesek szerint meggyilkolták, mások szerint betegségben hunyt el – és olyan elmélet is született, hogy csak megrendezte halálát, hogy kibújjon az igazságszolgáltatás alól.”

(forrás: Lambert, G.: Caravaggio. Taschen, 2006, 7.o.)

Részlet Baltasar Gracián „Az életbölcsesség kézikönyve” című művéből

1

Minden a netovábbig fejlődött már, s az ember is a végsőkig tökéletesedett. Hét ókori bölcsből nem telnék ma ki egy, s egyetlen ember több figyelmet érdemel napjainkban, mint valaha egy egész nép.

2

Jellem és szellem. A ragyogó képességek két tengelye. Egyik a másik nélkül fél boldogság. Nem elég az értelem, lelki jelesség is kell. Ostobák szerencsétlensége, hogy rosszul választják meg állapotukat, hivatásukat, munkájukat, lakóhelyüket, barátaikat.

3

Ne tudják, mi a célunk. Az újdonság keltette ámulat a siker fokmérője. Nyílt kártyákkal játszani nem üdvös, nem is ízléses. Aki nem nyilvánítja ki rögtön szándékát, várakozást kelt, főként ahol a magas tisztség biztosítja az általános érdeklődést, titokzatosságba burkolódzik, s már kifürkészhetetlenségével tiszteletet ébreszt. Még a közlékenységben se menjünk el a bizalmasságig, aminthogy a társas érintkezésben se tárjuk ki mindenkinek bensőnket. Óvatos hallgatás az okosság szentélye. A bejelentett elhatározást nem méltányolják, sőt mert módjukban áll megróják, s ha balul üt ki, kétszeres baj. Kövessük hát az isteni módszert: keltsünk várakozást és nyugtalanságot.

4

Tudás és bátorság a nagyság két összetevője. Halhatatlanok lévén, halhatatlanná tesznek. Annyit érünk, amennyit tudunk, s a bölcs mindenre képes. Ismeretek híján úttalan a világ. Hozzáértés és erő: szem és kéz. Bátorság nélkül meddő a tudomány.

5

Tarts másokat függőségben. A bálványt nem aranyozója teszi azzá, hanem bálványozója. Okos ember többre tartja, ha rászorulnak, mint ha hálásak neki. Reményt szítani finom, hálát elvárni pórias dolog, mert amilyen hosszú emlékezetű az, olyan feledékeny emez. A függésből több a haszon, mint a hálálkodásból. A kielégült hamar hátat fordít a forrásnak, s a kifacsart narancs aranyból sárba hull. Ha oda a függés, oda a megértés és vele a becsülés. Tanítson meg a tapasztalat elsősorban arra, hogy tartsuk ébren a várakozást, de ne elégítsük ki, s még koronás urunk is minduntalan ránk szoruljon. Azért nem szabad abba a túlzásba esnünk, hogy hallgatásunkkal elősegítsük más tévedését, vagy saját előnyünkért helyrehozhatatlan kárt okozzunk neki.

6

Legyünk, amivé lehetünk. Senki sem születik készen; az ember napról napra tökéletesedik személyében és hivatásában, míg teljességéhez, képességei és kiválóságai tetőfokára eljut. Az ilyen ember ízlése emelkedettségéről, szelleme tisztultságáról, ítélete érettségéről, akarata józanságáról ismerhető fel. Sokan sohasem érik el a csúcsot, mindig hiányzik belőlük valami. Mások késve lesznek azzá, amik. A szavaiban bölcs, tetteiben eszes, kiteljesült férfit nemcsak befogadják, szívesen is látják az okosok bizalmas körében.

7

Óvakodjunk feljebbvalónkon túltenni. Minden győzelem gyűlöletes, a gazdánkon aratott meg éppen vagy ostoba, vagy veszélyes. A fölény mindig ellenszenves, hát még ha fensőbbség issza meg a levét. Óvatos ember leplezi közönséges képességeit, ahogyan szépségét is hanyag külső mögé rejti. Akad, aki elismeri más nagyobb szerencséjét vagy kiválóbb jellemét, de szellemi elsőbbségét soha, legkevésbé, ha főrangú személy. Mert a szellem a tulajdonságok királya, s így minden megsértése felségsértés. A fejedelmek abban akarnak fők lenni, ami a legfőbb. Ínyükre van, ha segítik, de nem szeretik, ha túlszárnyalják őket. A tanács itt inkább tűnjön fel az emlékezet felfrissítésének, mint kívülről hozott világosságnak. Jól megtanítanak erre a fortélyra a csillagok: a Nap e gyermekei fényesek, mégsem vetélkednek soha a napvilággal.

8

A szenvtelenség igazi lelki nagyság jele. Ez az egy magasabbrendűség megszabadít alantas külső befolyásoktól. Nincs nagyobb dolog, mint önmagunkon, indulatainkon uralkodni: így jutunk el az akarat diadalához. S ha már úrrá lesz rajtunk magunkon a szenvedély, legalább hivatalunkig ne merészkedjék, annál kevésbé, minél nagyobb az. Ez az úri elv sok bosszúságtól megóv, és megrövidíti a tekintélyhez vivő utat.

9

Cáfolj rá nemzeti fogyatékosságaidra. A víz felveszi jó és rossz tulajdonságait a rétegeknek, melyeken átszűrődik, s az ember a földét, ahol születik. Egyesek többet köszönhetnek hazájuknak másoknál, mert szerencsésebb helyen ringott bölcsőjük. Nincs nemzet, amelynek, akármilyen művelt, ne volna valamely eredendő hibája, a szomszéd népek pedig akár óvatosságból, akár a maguk vigasztalására sietnek kicsúfolni. Az ilyen nemzeti fogyatkozásokat leküzdeni vagy legalább leplezni tiszteletre méltó ügyesség. Szert teszünk vele arra a kitüntető véleményre, hogy kivételek vagyunk, mert a váratlan mindig becsesebb. A származásból, a társadalmi helyzetből, a hivatásból és a korból is erednek hibák, melyek, ha mind felhalmozódnak egy személyben, és az óvatosság nem tartja féken őket, elviselhetetlen szörnyet adnak.

10

Szerencse és hírnév. Amilyen állhatatlan az egyik, olyan szilárd a másik. Az első az életre szól, a második azutánra; amaz az irigység, emez a felejtés ellenszere. A szerencsét óhajtjuk, olykor elő is segítjük, a hírt kiérdemeljük. A hírnév vágya a kiválóságból ered: Fáma az óriások húga volt, és ma is az: a végleteket, az utálat és tetszés szörnyeit vagy csodáit kedveli.

11

Társalkodj avval, akitől tanulhatsz. A baráti érintkezés a tanultság iskolája legyen, s a beszélgetés művelt oktatás; legyenek barátaid a mestereid, és a hasznos okulás váltakozzon a kellemes társalgással. Az okosok társaságában felváltva élvezzük a sikert, melyet szavaink keltenek, s az okulást, melyet a hallottakból merítünk. Mindenkit önérdeke vonz másokhoz, de ez itt magasabb rendű. Eszes ember forgolódjon a kiválóságok körül, akiknek háza inkább a nagyság színpada, mint a hiúság hajléka; ezek amellett, hogy példájukkal és modorukkal minden nagyság orákulumai, a jó ízlés és előkelő bölcsesség magas iskolájává avatják hódoló környezetüket.

12

Természet és művészet, anyag és mű. Külső segítség nélkül nincs szépség, és minden tökély eldurvul, ha az iskolázottság nem emeli, mert csak ez javítja a rosszat és tökéletesíti a jót. A természet egy szép napon rendszerint cserbenhagy bennünket, fogódzkodjunk hát inkább a művészetbe. Nélküle sekélyes marad a legszebb természetes hajlam, ám a kultúra nélküli képesség csak fél képesség. Mesterséges továbbképzés nélkül mindenki bárdolatlannak hat, és a tökély minden fajtájában pallérozásra szorul.

13

Járjunk el hol második, hol első szándékunk szerint. Az emberi élet az emberi gonoszság ellen viselt háború, s az okos a szándékokkal taktikázik. Sohasem azt teszi, amit várnak tőle, csak ámít avval, amit előre jelez. Ügyes cselvágás után nem várt helyen sújt le igazán, ily módon tévesztve meg ellenfelét. Szándékot színlel, hogy elterelje a figyelmet, s hirtelen valami egészen mást tesz: meglepetéssel győz. De az éles elme megelőzi figyelmével és óvatosan kikémleli; mindig az ellenkezőjét gyanítja, mint amit el akarnak vele hitetni, és nyomban átlát minden színlelt szándékon; az első szándékra nem hederít, hanem várja a másodikat, sőt a harmadikat. Az így leplezett turpisság erre még ravaszabbá válik, s most már magával az igazsággal próbál csalni: játékot változtat, hogy cselt változtasson, és azt színleli, hogy nem színlel, a teljes őszinteségre alapítva furfangját. De a megfigyelő okossága ezen a ravaszságon is átlát; bevilágít a fénynek kendőzött homályba, és felismeri az ártatlanság mögé rejtőző még alattomosabb szándékot. Így győzi le Phyton csele Apolló átható sugarait

14

Tények és mikéntjük. Nem elég a lényeg, a körülmények is fontosak. A rossz mód, ahogyan valamit teszünk, mindent elront, még a jogost és igazat is. A jó viszont mindent pótol, megaranyozza a nemet, megédesíti a valót, még az öregséget is megfiatalítja. Nagy úr a miként, és a hogyan szíveket oroz. A szép magatartás az élet dísze; a tetszetős fogalmazás pompásan átsegít a dolgokon.

15

Tegyünk szert segítő elmékre. Jó a hatalmasoknak, hogy jeles szellemekkel vehetik körül magukat, akik a tudatlanság minden csávájából kihúzzák őket, és helyettük küzdenek meg a nehézségekkel. Az az igazán nagy, akinek bölcsek szolgálnak, s csak a Tigranészek alantas ízlése törekszik ehelyett arra, hogy meghódolt királyok legyenek lakájai. Az uralkodás egy neme az élet legjavában, ha ügyességünkkel azt tesszük szolgánkká, akit a természet fölénk rendelt. Rengeteg tudnivaló van, az élet rövid, s aki nem tud, nem is él. Ezért kiváló ügyesség fáradság nélkül tanulni sokaktól sokat, és mindenki által gyarapodni tudásban. Ily módon sokakért szólsz a gyülekezetben, mert szádból szól minden bölcs, aki ellátott tanáccsal, s így mások verejtéke árán kerülsz lángész hírébe. Amazok üggyel-bajjal szedik össze az ismereteket, te már velejét kapod tőlük a tudásnak. Ha pedig nem áll módodban, hogy szolgád legyen a bölcs, légy azon, hogy ismerősöd legyen.

16

Tudás és nemes szándék. Ez a kettő hozza meg a sikert. A rosszakarattal párosuló észbeli tehetség mindig torz és visszataszító. A gonosz szándék minden tökély mérge, s ha tudás támogatja, csak furfangosabban ártalmas. Boldogtalan az a kiválóság, mely alantas célokat szolgál. Okosság nélkül kétszeres dőreség a tudomány.

17

Váltogasd cselekvésed módját. Ne járj el mindig egyformán, hogy kijátszd mások, főként ellenfeleid éberségét. Ne cselekedj mindig első szándékod szerint, mert rájönnek egyformaságára, és megelőzik, sőt meghiúsítják tetteidet. Az egyenes vonalban szálló madarat könnyű eltalálni, az ide-oda csapongót nehéz. Második szándékodat se kövesd mindig, mert másodszorra már átlátnak a szitán. A rosszindulat lesben áll, rászedéséhez nagy ravaszság kell. A hamiskártyás sohasem játssza ki azt a lapot, amelyet ellenfele vár vagy óhajt.

18

Szorgalom és tehetség. Nincs kiválóság e kettő nélkül, igazi jelesség pedig csak ott van, ahol találkoznak. A középszerűség is többet elér szorgalommal, mint a felsőbbrendűség anélkül. A jó hírt munkával kell megvásárolni; ami kevésbe kerül, keveset is ér. Vannak, akik előkelő pozíciókban is híjával maradtak a szorgalomnak, mert az alkat ritkán hazudtolja meg magát. Aki nem akar kiválni alantas állásában, inkább középszerű a nagyban, annak mentsége lehet a lelki nemesség; de aki kiváló lehetne, s beéri avval, hogy középszerű, azt semmi sem menti. Egyszóval: természet és művészet, s a kettőre a szorgalom teszi rá a koronát.

19

Ne lépjünk fel úgy, hogy kelleténél többet várjanak tőlünk. Szokott kudarca a nagyon feldicsértnek, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményt. A valóság sohasem ér fel az elképzeléssel, mert könnyű gondolatban magunkra ruházni minden tökélyt, de nehéz elérni. A képzelet a vággyal társul, és mindig többet tesz fel a dolgokról a valóságnál. Bármilyen nagyok a kiváló tulajdonságok, a képzetükkel nem versenyezhetnek, s mivel a túlajzott várakozást megcsalják, inkább kiábrándulást keltenek, mint csodálatot. A remény nagy meghamisítója az igazságnak. Az okosság segítsen a bajon, és intézze úgy, hogy az élvezet nagyobb legyen az óhajnál. Némi előlegezett hitel alkalmas a kíváncsiság felkeltésére, de nem kötelez semmire. Jobban jársz, ha a valóság túlszárnyalja az elképzelést, és többet ér, mint hitték. Ez a szabály a rosszra nem érvényes, mert ennek a túlzás csak javára szolgál, öröm, ha valótlannak bizonyul, és még tűrhetőnek is tűnik fel, amitől mint a gonoszság netovábbjától féltek.

20

A korára talált ember. Az igazán kitűnőek koruktól függenek. Nem mindenki él abban a korban, melyet megérdemel, és sokan, ha abban élnek is, nem tudnak vele élni. Van, aki szebb századot érdemelne, mert nem mindig diadalmaskodik a jó: mindennek megvan a maga ideje, még a kiválóságok is a divatnak alávetvék. A bölcsességnek azonban előnye, hogy örök, és ha ez a század nem az övé, sok más az lesz.

21

A szerencse is művészet. Szabályai is vannak, mert a bölcs számára nem minden véletlen, hanem hozzáértéssel irányítható. Némelyek beérik avval, hogy jó képpel odaállnak a szerencse ajtaja elé, és várják, hogy megnyíljon. Mások ügyesebben közelébb lépnek, és az okos merészséget hívják segítségül, hogy a rátermettség és bátorság szárnyán elérjenek a szerencséhez, és hathatósan magukhoz édesgessék. A filozófus szemével nézve azonban az erényen és óvatosságon kívül nincs más módszer, mert a szerencse és a balszerencse csak okosság vagy oktalanság kérdése.

22

Tetszetős ismeretek. Az okosok fegyverzete a pallérozott, ízléses tanultság, a napi kérdésekben való inkább tudós, mint közkeletű jártasság. Derekas készletük van elmés mondásokból és választékos tettekből, melyekkel alkalomadtán élni is tudnak, mert olykor többet ér a tréfás formában, mint akár a legkomolyabb fölénnyel adott tanács. A társaságbeli tudással többre mennek egyesek, mint mások mind a hét művészettel, akármilyen szabadok.

23

Ne legyen fogyatékosságunk. Ez a tökély előfeltétele. Kevesen vannak akár erkölcsi, akár testi hiba nélkül, s többen még dédelgetik is könnyen orvosolható hibáikat. Mások okossága sajnálkozva látja, ha néha a legfényesebb tulajdonságok együttesébe belekeveredik egy apró folt. Egyetlen felhő elég, hogy elsötétítse a napot. A tekintélynek ezeken a szeplőin kap, sőt kapva kap a rosszindulat. Az ügyesség netovábbja volna jelességekké változtatni ezeket. Így font Caesar babért természetes fogyatékossága köré.

24

Mérsékeljük fantáziánkat. Hol tartsuk féken, hol engedjük szabadjára, mert egész boldogságunk tőle függ. Még az okosságot is szabályozza. De zsarnokságra hajlik, és nem éri be a szemlélődéssel, hanem cselekszik, hatalmába keríti az egész életet, és szeszélye szerint hol élvezetessé, hol terhessé teszi. Békétlenné vagy elégedetté tesz önmagunkkal, némelyeknek folytonos szenvedést tár elébe, és házi hóhérjává válik a balgáknak; másoknak boldogságot és jó szerencsét mutogat vidám kábulatban. Mindenre képes, ha józan önfegyelem nem zabolázza.

25

Ne csak szóból értsünk. Valaha a művészet teteje volt jól okoskodni. Ma már ez sem elég, ki kell találni a dolgokat, főként ahol csalódást kell eloszlatni. Nem lehet értelmes, aki nem ért meg mást. Vannak jövendőmondói a szíveknek s hiúzai a szándékoknak. A legfontosabb igazságok mindig félszavakból derülnek ki. Fogja fel az okos egész jelentőségükben: ha kedvezőek, rántsa vissza a hiszékenység gyeplőit, ha rosszak, eressze meg.

Forrás: Baltasar Gracián – Az életbölcsesség kézikönyve (Magyar Elektronikus Könyvtár)

„Az olasz építész, szobrászművész „a reneszánsz egyetemesség utolsó képviselője volt, s egyszersmind az első sokoldalú barokk mester”.

„Gianlorenzo Berniniben egyesek a zseniális művészt tisztelték, mások elítélték mint a mértékletesség és a harmónia ellenségét; közömbös nem maradhatott senki sem vele szemben. Némelyekben csodálatot keltett, másokban viszolygást, de tehetségét és technikai tudását még azok sem tagadhatták, akik ellenszenvvel viseltettek iránta.”

Bernini kora ifjúságának egyik nagy alkotása volt A kis Zeuszt szoptató Amaltea kecske nevű szoborcsoport, amely „elvezet bennünket a mitikus-allegorikus témákhoz; a képmás mellett ez Bernini második fontos műfaja. Röviddel ezután fordult a szobrász a harmadik, talán legfontosabb témakör: a tridenti zsinat utáni, mély vallásos érzülettől áthatott vallásos ikonográfia világa felé.” Egyaránt készített szobrokat szentekről és közemberekről, vallásos és magas rangú emberekről, mitológiai témájú szobrai köztereket és nemesi családok kertjeit díszítette (és díszíti még ma is). Készített nagy szobrokon felül mellszobrokat, díszkutakat, obeliszket, síremlékeket, képmásokat, sőt festett is.

1618 és 1625 között alkotott öt művében Bernini rendkívül nehéz feladatra vállalkozott; a barokk szobrászat fejlődése szempontjából kulcsfontosságú alkotások ezek. Az „Aeneas, Anchises és Ascanius” első szoborcsoportjától a „Neptunus és Triton”-on, a „Proserpina elrablásá”-n és a „Dávid”-on keresztül egészen az „Apolló és Daphné”-ig káprázatos fejlődés figyelhető meg a több nézetű manierista szerkesztésmódtól és a csoportok tömbbe foglalásától a barokk fő nézőpont meghatározottságáig. […] Az e csoportba tartozó szobrok formailag és tartalmilag is alakítják az őket környező teret. Neptunus fenyegetően rázza háromágú szigonyát, nyugalmat parancsolva a távozó trójai flottára törő hullámoknak. Haragja és mozdulata az őt körülvevő képzeletbeli hullámokra irányul. Dávid még határozottabban vonja bele cselekvésébe környezetét. Minden izma megfeszül erőinek hatalmas összpontosításában, mielőtt a követ kirepítené parittyájából. Akire céloz, Góliát, valahol a környező valóságos és nem képzeletbeli térben van, ugyanott, ahol a néző is áll.”

Négy Folyó Kútja | Neptunus és Triton | Proserpina elrablása | Apolló és Daphné | Triton-kút

1629-ben – Carlo Maderna halála után – Bernini lett a Szent Péter-székesegyház építésze. „A megoldandó feladatok messze túlszárnyalták azokat, amelyekben Gianlorenzo korábbi tapasztalatait szerezte. Eddig épületbelsők vagy meghitt kerti együttesek számára készített mitológiai, vallásos és portrészobrokat, most azonban a kereszténység fő templomának végső kialakítása várt rá. A nagy művet Bramante kezdte meg, Raffaello folytatta, Michelangelo kupolával koronázta, Maderna pedig a korai barokk szellemében alakította át. Nemcsak szobrászi, hanem építészi és városépítészeti feladat volt ez. Bernini szinte egész életében dolgozott rajta, apránként váltva valóra a már fiatal korában megfogant ötletet…”

Elkészítette a Szent Péter síremléke feletti baldachint, megváltoztatta a környezetét (szobrokat készíttetett, átalakította a pilléreket és fülkéket mélyített beléjük, domborműveket helyezett el). „Több mint húsz évvel később Bernini VII. Sándor pápa megbízására megkezdte a munkát a Szent Péter tér és a templom eszmei és művészi tengelyének lezárásán: nyugat felől az apszis kapott vizuális és szimbolikus hangsúlyt, kelet felől pedig kialakult az új bazilika építészeti kerete.” A templom előtti nagy térrel kapcsolatban úgy döntött, hogy „az egész épületegyüttes tengelyére merőleges, ovális teret alakít ki, amelyet egy másik trapéz alakú tér köt majd össze a székesegyházzal. Az ellipszist négy hatalmas dór oszlopsor rajzolja ki, amelyeket egyszerű ión gerendázat köt össze. A gerendázat szigorúságát a rajta álló szentszobrok törik meg. […] Ő alakította ki a zarándokok „szent útjának” nagy együttesét az Angyal-hídtól a Szent Péterig, egészen a pápai székesegyház belsejéig…”

Szent Teréz eksztázisa | A Szent Péter tér | A Szent Péter tér árkádsorának részlete | Szent Péter trónja

„A reneszánsz egyetemesség utolsó képviselője volt, s egyszersmind az első sokoldalú barokk mester. Mindig eredetiségre törekedett, minden műve egyéni vonásokkal telve, ugyanakkor szervezője és vezetője volt a többeket foglalkoztató műhelyeknek, amely az ő tervei alapján, az ő felügyeletével nagy megbízásokat vállalt és kivitelezett. Michelangelo zsenialitását és Rubens szervezőkészségét egyesítette magában.”

(forrás: Bialostocki, J.: Bernini. Crovina, 1980, 5-9.o.) /József Attila Könyvtár – Dunaújváros)

„Az általa festett táj szebb és harmonikusabb, mint maga a természet.”

Claude Lorrain (eredeti neve Claude Gellée vagy Claude Le Lorrain)  francia barokk tájképfestő, egyben az európai tájképfestészet egyik legjelentősebb mestere.„… hosszú életében megszakítás nélkül festette idillien szép tájait.

Kizárólag tájképfestő volt, a természeti elemek festői harmóniája, a levegő- és fényhatások visszaadása, egy táj vagy épületrész költői jellemzése foglalkoztatta. Az emberábrázolás nem érdekelte, kis méretű figuráit csak díszítőelemként alkalmazta monumentális tájaiban.”

(forrás: Művészeti kislexikon. Akadémiai K., 1973)

Izsák és Rebeka menyegzője | Sába királynő a kikötőben | Aeneas Déloszban

„Az idealizált tájképek egyik legnagyobb mestere volt. (…) Baldinucci szerint hírneve elsősorban annak tulajdonítható, hogy rendkívül ügyesen ábrázolta „a napfény megjelenését a természetben, különösen a tengervízen és a folyók felett lebegő hajnali és alkonyi fényt”. Claude, aki a fény költői ábrázolásával járult hozzá a műfaj fejlődéséhez, különösen nagy hatást gyakorol követőire, nemcsak élete során, hanem – főként Angliában – a 18. sz. közepétől a 19. sz. közepéig is.”

(forrás: Britannica Hungarica. Magyar Világ K., 1995)

Az angol William Turner festő, Lorrain egyik leghűbb „rajongója” volt: a halála után a londoni Nemzeti Galériára hagyományozta műveinek nagy részét. Azt kérte, hogy a „Dido felépíti Karthagót” c. festménye Claude „Sába királynője a kikötőben” és „Izsák és Rebeka menyegzője” munkái közé kerüljenek kiállításra, mivel ez a két festmény volt művének fő ihletője. Kérését teljesítették.

Késői magyar követője volt id. Markó Károly is, akinek legismertebb tájképe a Visegrád (1826), amely a magyar tájképfestészet első alkotása.

Forrás: József Attila Könyvtár – Dunaújváros

A flamand festő „a festészet Homérosza”, „a barokk királya” volt.

„Az a Rubens, aki életének utolsó szakaszát a tájkép és a családi élet derűjének szentelte imádott Vénusza mellett, csak gratulálhatott önmagának, amiért a festészet minden témáját kimerítette. Sikeres volt minden zsánerben: festett vallásos és világi jeleneteket, mitológiai kompozíciókat, portrékat királyokról és bensőséges családi arcképeket, valamint különféle pásztorjeleneteket és tájképeket. Pályafutása elején túlsúlyban voltak a drámai és erőszakos epizódok, a harc és a nőrablás. Ezek utat engedtek a barokk pátoszának és saját barokk vallásosságának. Életét dicsőségben fejezte be, a családi és érzéki szerelem festőjeként. Utolsó Önarcképén feketébe öltözve, tollas kalappal a fején látható, mint a muskétások – ami ő maga talán mindig is volt. Félig leereszkedett szemhéja alól élettapasztalatban gazdag szem csillan felénk. Úgy tűnik boldog életet élt, és közben elnyerte a szív igaz békéjét.”

(forrás: Néret, G.: Peter Paul Rubens.Taschen/Vince K., 2005, 87-88.o.)

József Attila Könyvtár – Dunaújváros